Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


titanic

A LEGHÍRESEBB: A TITANIC

 

 

 

Az angol White Star Line hajótársaság Titanic nevű óriásgőzöse 1912 április 14-én 23.40-kor az Atlanti-óceánon jéghegynek ütközik és 2227 utassal a fedélzetén elsüllyed.

 

 

A Titanicot a belfasti Harland and Wolff hajógyárban építették. A maga korában óriásnak számító hajó 300 m hosszú volt és 66 ezer tonna vízkiszorításával a kor technikájának csúcsterméke volt. A hajó már az első útján; Angliából Amerikába tartva elsüllyedt. Ez a hajó melyet a maga korában elsüllyeszthetetlennek tartottak 1912 április 14-én 23.40-kor az Atlanti-óceánon jéghegynek ütközött és április 15-én 02.20-kor végleg elsüllyedt. A fedélzetén lévő 2227 utasból 1513-an vesztették életüket a jeges vízben. Az utasok közül főleg az első és második osztályon utazók menekültek meg mivel ezek voltak legközelebb a mentőcsónakokhoz. A Titanic SOS-jelzéseit több közelben tartózkodó hajó is vette, de mire a helyszínre értek az óceánjáró már a fenéken pihent. Feltételezések szerint a hajón egy kb. 100 m hosszú repedés keletkezett és ezen áramlott be a hatalmas mennyiségű víz a hajóba.

 

 

 Morgan Robertson amerikai író a múlt század végén írt egy "A Titán roncsa" című regényt. A regény arról szól, hogy egy angliai gyárban felépül egy hatalmas utasszállító hajó, amelynek a Titan nevet adják. Szerinte 1898-ban indul el az angliai Southampton-ból a valaha létezett legnagyobb, luxusmódra berendezett hajó Amerika felé. De a hajó nem érkezik meg Amerikába, mert út közben jéghegynek ütközik és elsüllyed. Regényében a hajót elsüllyeszthetetlennek tartották. A könyv 1898 jelent meg és az esemény 14 évvel késobb 1912-ben következett be. A regényben szereplő hajón - csakúgy mint a valóságban -, azért pusztult el nagyon sok ember mert kevés volt a mentőcsónak. 

 

 

A hajóval együtt a  tengerbe veszett egy William Stead nevű újságíró is aki 1892-ben írt egy novellát melyben egy óceánjáró rengeteg áldozatot követelő pusztulásának vízióját jelenítette meg az északi vizeken. Stead aki spiritiszta volt, előre látta saját végzetét.

 

 

Több korabeli feljegyzés tanúsít egy különös esetet. Amikor a hajó Angliából előbb a francia Cherbourgba ment, hogy ott is utasokat vegyen fel, egy női utas bár Amerikába szólt a jegye, váratlanul kivitette a poggyászát a partra és otthagyta a hajót. Arra hivatkozott, hogy erre rábeszélte egy ismeretlen férfi, akit sem az előtt, sem később nem látott. Az idegen azt állította, hogy a Titanic el fog süllyedni. A történetet később megerősítették a katasztrófa után megmenekült utasok, akik látták-hallották ezt a jelenetet.

 

 

 

 

 

 

 

A végzetes út

 

1912. április 10-én déli 12 órakor indult el Southampton kikötőjéből New York

 felé az úszó palota 2227 utassal.

 

 

 

A Titanic a katasztrófa előestéjén több jégjelentést is kapott, hasonló útvonalon haladó hajóktól. A távírászok túlterheltsége miatt azonban ezek egy része nem jutott fel a hídra az ütközés előtt. Mindazonáltal Smith kapitány és a tisztek is tudtak a veszélyzónáról, máig nem tisztázott, hogy miért nem csökkentették a szokásoknak megfelelően a sebességet. (A Titanic a közkeletű vélekedéssel szemben nem versenyzett a kék szalagért, mert nem rekordtörő hajónak építették - maximális sebessége is 3 csomóval elmaradt a Mauretania által már felállított rekord átlagsebességétől.)

 

 

 

 

 (a Wikipédia alapján)

 

 

 

Smith kapitány (jobb oldalt)

 

 

 

 

Sir James Bisset, a Carpathia mentésben résztvevő második tisztje, a Cunard hajótársaság későbbi Commodore-ja (vezérkapitánya) emlékirataiban a következő okot jelöli meg a sietségre(összefoglalás): A Titanic a hírverés szerint a legnagyobb és a legelegánsabb új hajó volt a transzkontinentális útvonalon. Mivel azonban sebessége elmaradt a Mauretania-Lusitania párosétól, ezért ahhoz, hogy 1912 április 16-án kedden, du. 5 óráig megérkezzen New Yorkba (ez a sajtó és a fogadás szempontjából az utolsó megfelelő időpont - ekkor adhattak róla hírt még aznap), a lehető legrövidebb úton, és sebességveszteség nélkül kellett hajóznia, mert NEM VOLT SEBESSÉGTARTALÉKA, amivel ledolgozhatta volna a lassítás miatti időveszteséget. Szintén emiatt nem kerülhette meg délről a jégveszélyes területet. Ha viszont csak este, vagy netán szerdán érkezik meg, ami akkoriban már lassú átkelésnek számított, óhatatlanul kiváltotta volna a sajtó fanyalgását, ami marketing szempontból igen kínos lett volna a White Star-nak (különösen az első úton, a hatalmas beharangozó kampány után). Tehát Bisset szerint Smith kapitány nem lassíthatott (anélkül, hogy a munkaadóinak haragját magára vonta volna), kockáztatnia kellett, és ez vált a katasztrófa fő okává. (Bisset véleménye mértékadónak tekinthető, mivel ő a transzatlanti személyhajózás egyik legismertebb személyisége).

Szintén ismert volt, hogy a holdtalan éjszakán, hullámmentes tengeren nehéz lesz megfelelő távolságból észrevenni a jéghegyeket. Április 14-én 23:40-kor Frederick Fleet az őrszem úszó jéghegyet vett észre, és meghúzta a vészharangot. A szolgálatos tiszt (William Murdoch első tiszt) utasítást adott a hajó balra fordítására, és a bal oldali hajócsavar hátramenetbe kapcsolásra. Mai hajózási szakértők szerint a két parancs külön-külön helyes volt, együtt azonban katasztrofális következménnyel jártak. A hatalmas Titanicnak hosszú időbe telt, míg megkezdte a lassú fordulást, így a jéghegy végigsúrolta a hajó jobb oldalát. A külső acéllemezeken végzetes károk keletkeztek: a jéghegy öt kamrát felszakított. A tisztek előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a hajó el fog süllyedni. A fedélzeten lévők enyhe rázkódást éreztek.

A rádiószobából a kapitány utasítására S. O. S. jeleket küldtek, valamint megkezdték a nők és a gyerekek mentőcsónakokba helyezését, és elkezdték kiosztani a mentőmellényeket. A parancs értelmében először csak a nők és a gyermekek szállhattak be a csónakokba, később már a férfiak is, ha maradt még hely. A mentőcsónakokban nagyjából az utasok felének jutott volna hely (1178 férőhely), ez akkoriban kivételesen jó aránynak számított. Ennek ellenére a csónakok nagy részét félig üresen engedték le. 0 óra 45 perckor leeresztették az első csónakot, a 7-es számút, 28 emberrel. Sokan maradni akartak még mindig a fedélzeten. Ugyanebben az időpontban vészjelző rakétákat is fellőttek, amit a közeli Californian gőzösnek észlelnie kellett volna. De mint később kiderült, a rádiósa aludt, az őrszemek pedig nem értették, hogy mi történik. A csónakokat sorra engedték le, miközben az utolsó óráit élő gigászi hajóról fellőtték a rakétákat. A bal oldali csónakoknál csak nőket és gyerekeket engedtek beszállni, a másik oldalon már férfiak is mehettek. A hatalmas hajót képtelenség volt elhagyni eleinte az utasoknak, ezért erőszakos módszerekkel „lökték” be a csónakba a nőket és a gyerekeket. A hajó fedélzeteit ütemes tempóban öntötte el a víz, végül már egyre gyorsabb ütemben süllyedt el a hajó. Akik féltek beugrani a csónakfedélzetről himbálózó csónakba, azokat az alsóbb sétányokról tessékelték be, mivel úgy biztonságosabbnak látszott, a fedélzetek meg úgyis közelebb kerültek a vízhez. Az utolsó csónakot, a D jelzésűt 2:05-kor bocsátották le. Az utolsó fehér vészjelző rakéta 1:40-kor röppent fel.

 

 

 

 

 

 

 

 


A hajóóriás  építése

 

Összsúlya: 46 328 tonna
Vízkiszorítása: 66 000 tonna
Méretei: hossza: 882,5 láb (270méter),
szélessége 92,5 láb (28 méter),
magassága: a vízvonaltól a csónak fedélzetéig 60,5 láb (18,5 méter), illetve a gerinctől a négy óriás kémény tetejéig: 175 láb, több mint 52 méter.
Köznapi hasonlattal: 11 emelet magas volt és egyhatod mérföld hosszú.

A hajtómű teljesítménye együttvéve: 50 000 lóerő, de akár 55 000 lóerőre is fokozni lehetett.
A hajó sebessége: 24-25 csomó, vagyis egy tengeri mérföld/óránként.
(egy tengeri mérföld 1852 méter)
Maximális sebessége: 45-46 km /óránként.

Az "elsüllyeszthetetlen" Titanicot a belfasti Harland és Wolff hajógyárban bocsátották vízre, 1911. május 1-én.
Ezután tíz hónapig tartottak a belső szerelési munkálatok és a berendezés.
A Titanic 1912. április 2-án indult el próbaútjára és 3-án érkezett Southamptonbe.
Egy héttel később indult első átkelésére, New Yorkba.

 

a hajó tervrajza 

a hajó metszeti képe 

 

Útnak indul... 

 

A luxushajó belső tere az utasok részére

 

 

 

 

az útvonal

 

Smith kapitány

 

 

 

 

 

 

korabeli újsághír a tragédiáról

 

 

 

 Millvina Dean emlékezik

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Titanic maradványai az óceán mélyén 

 

 

 

filmjelenet